Szavam kevés! Mit mondhatnék?
méltó módon hogy szólhatnék?
Anyák napja: csoda-ünnep
hiszen kedves a szívünknek.
Lágy szellővel simogatlak,
a szememmel cirógatlak,
köszöntelek madárdallal,
együtt a felkelő nappal.
Bár az égre nincsen út:
fonok fényből koszorút!
Arany hajad megcsodálom,
nincs szebb nálad a világon!
Más jut most az eszembe:
kimegyek a kertembe!
Minden virág integet.
„Jó anyádhoz én megyek!”
